Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

mely az eoíitok kérdése körül pro és kontra foglalkoztatta és foglalkoztatja a tudós világot, azért az emberi nem első biztos eszközéül a c h e I I e s i-s z ajk ó c á k a t, vagyis marokköveket tekintjük. Ha az emberi kultúra efső emlékei a chellesi szakócák, úgy csontmaradványainak legrégibb emlékeként a Dubois Jenő holland orvos által 1891—92-ben Jáva szigetén, a Trinil melletti pliocénkorï vulkáni konglomerátum rétegéből kikerült jávai majomember, (Pithecantropus erectus Dubois) mint átmeneti alak csontmaradványait tekintjük. De ugyanilyen átmeneti alak lehet az 1912-ben, a délfranciaországi Sussex grófságban, Piltdown mellett, pliocénkori nagy emlősök (mastodon, eíephas antiquus) csontjaival együtt ielt úgynevezett piltdown i-ős csontmaradványa is, mely hasonlóképen a jávai koponyatetőhöz, sok vita anyagát képezte a paleontofogiával foglalkozó tudósok körében. Az első biztos emberi maradvány Schoetensack német geologus által 1907-ben, a Heidelberg melletti kavicsbánya 23 méteres mélységéből, bolygatatlan alsó diluviumi rétegből, őselefánt, ősorrszarvu, ősmetíve, ősló csontok kíséretében napfényre hozott h e i de I b e r giî, állkapocs, (Homo Heidelbergensis) melyet éppen a kisérő állatcsontokból következtetve, a jégkorszak úgynevezett praeglaciális klímájában élt ősember maradványának kell tartanunk. A középső diluvium elején

r az úgynevezett chelleéni korszakban, midőn egyre hűvösebbé vált Európa klimája s laz ősember az északi tájakról, az akkori idők vele együtt élt állataival a mamuttal, rénszarvassal, sarki rókával, havasi nyúllal, rinocerussal, tapirral, foltos hiénává! délfelé menekült, egy új rassz tűnik föl az emberi nem törzsfáján, al H o m o p r i m i g e n i u s, melynek jellemzője az alacsony term(et

; rézsútosan hátrahajló hom'ok, erős, összefüggő homlokrekesz, a szemüregeknek a koponyához márt nagy térfogata, az arc erős prognátsizöge, az állcsúcs és szemfog fölötti gödör hiánya, végül az őrlőfogak kifejlett redőzöttsége. Az ehhez a rasszhoz tartozó .embertípus maradványait több helyen megtalálták. Igy Düsseldorf mellett a Neander-, Belgiumban sf Spy-völgyében; Zágrábtól északra a krapinai-, továbbá a la naulettei-, Capelle aux Saintsi-, sipkai-, la ferrassiei-barlangokban is. A chelléei kulturában é!ő neandervölgyi tipusú, hosszú fejű, erőteljes alakú ember már nem

1 tartozott az úgynevezett »eszközkészítő á liât« sorába. Magasabb értelmi erővel bírt. Eszközeit valamely nagyobb kovakőmagból pattintgatással készítette. Hogy fanyélbe erősítve használta-e ezeket, vagy a markába fogta, nem tudjuk biztosan, de abból, hogy szakócáinak többnyire határozott rnando'a alakja van, joggal következtethetünk arra, hogy azokat már gondolkozói ésszel tervezte ilyen alakra. Szakócáinak átlagos hossza 12 cm, de vannak 28 cm, hosszúak is. Az ach euli-kultura az előbbivel szoros kapcsolatban áll. Nevét a franciaországi Saint-Acheu! községtől nyerte. Elterjedési köre a chelléeivei csaknem ugyanaz. De eszközei már elveszhették határozott mandola alakjukat, mert inkább tojásdadok és háromszöghöz hajlók. Ebben a korban az éghajlat erősen közeledik az arktikus felé. Tudjuk' ezt legelsősorban faunájáról, melyben már ott találjuk az éjszaki jégárak — 106 — .1