Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

Bronz diadémok a kisterennei leletből Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken. Talári anachronizmus évszázezrek előtti időkről, a régen letűnt, •régen elfeledett Múltról beszélni ma, mikor az emberé a Földnek! minden kincse, a határtalan tenger mé'ye s a levegőnek kéklő óceánja. Mikor az Élet örök

1 rejtelmébe lát s milliónyi év rétegéből, mint nyitott könyvből olvassa ki a múló, tűnő világok történetét. Mikor igájában nyög a víz, a szét, a nap, a tűz s az f elektromos) $zikr?* hátán elménk előtt fölfoghatatlannak látszó parányi időrészben száguldva be hangjával az Étert, sikerei tornyáról merész, mindent lenyűgöző akarattal tekint a jövőbe, melyben nincs többé csoda, nincs többé elérhetetlen és megoldhatatlan problémája az Észnek

1. De viszont az emberi fejlettség e csodamagaslatán, mégis érdekes futó pillantást vetni a múlt ködébe s a mai ember szemével látni meg az elképzelhetetlen egyszerűségben élő őst, kinek agyában sziporkázott ugyan az isteni szikra, de évszázezres lassú fejlődésre volt szükség, hogy ez a szikra lángra lobbanjon és bűvkörébe vonva alvilágot, szinte mindenható úrként úralkod'jék az Elemeken! Ha az embernek tér és időtől korlátozott szeme növényi csirát lát' kibújni a földből, mely később bokorba, virágba borul, aztán» — 102 — .1