Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei

A barlang érdekes jégaíakjai még a Lugas;, a cjótstilusu Kápolna, Lucifer oszlopa, Kút, és Beduin sátor. Legfélelmesebb része a legalsó szintet elfoglaló Pokol, mely visszariasztó sötétségével, borzalmas nagyságjú sziklatuskóival, ismeretlen mélységekből feltörő patakzúgásával, szorongó érzést vált ki a látogató lelkéből. Az emberi tudnivágyásban rejlik, hogy alig van barlang látogató, ki föl ne tenné a kérdést: milyen természeti erők összhatása hozta létre az itt látható roppant jégtömeget? A kérdésre a barlang

1 első tudományos kutatója: K rentier József adja meg a választ, ki eképpen foglalja össze érdekes tanulmányát: »A jég keletkezéséhez sok körülmény összejátszása volt szükséges. Egyik az, hogy a barlang a heigy belseje felé ereszkedik, minek folytán a téli hideg levegő hosszabb ideig maradhat benne s a könynyebb meleg levegő betódülását megakadályozza. Továbbá: északra néző s előrehajló sziklafaltól védett szűk nyílására sohasem süt a nap. A barlangba szivárgó vízből rétegenként, időszakosan képződik a jég, melynek létrejötte miben sem különbözik a réteges kőzettől. A barlang mellső részének beszakadása vagy beömlése által történt megnyitása után, mid'őn már hideg levegő hatolt be az üregbe, fenekén az első vízréteg megfagyott, erre telepedett a második, errçe a harmadik és így tovább. A többi jég képződések, melyek vagy felülről csüggnek, vagy alulról törekszenek fölfelé, a cseppkövek szerepét játszák, melyek éppen a melegebb levegővel való csend|es küzdelemben fejlődnek ilyen csodálatos alakokká. A jégképződés harmadik nemét az apró, hüvelyknagjyságú víztiszta jégkristályok képezik, melyek tavasszal sűrűn díszítik a falakat és a hideg levegőben feloldott vízgőznek nálánál még hidegebb közeggel, nevezetesen az erősen lehűlt sziklafalak levegőjével való találkozása folytán képződnek. Hogy a barlang a jég képződésére és megmaradására oly kedvező, ahhoz hőmérséklete is hozzájárul, mely —0.27 °C., télen —8 fokig csökken, nyáron legfeljebb -j-5 cC. emelkedik, arányban a külső levegő hőfokával. A nyáron felolvadó jég vize egy mélyen fekvő szűk nyíláson talál lefolyást...« Megjegyezzük végül, hogy a barlanfg eddig ismert ás bejárható kiterjedése 8874 m

2., melyből a jégfelületre 7171 m

2. esik. Dobs,

iná,tói délkeletre, Rozsnyó alatt, hol a Sajó befúrja magát egy nagykiterjedésű mészkőfensík kellős közepébe, s azt ketté vágja, terül a Pelsüci és S z i I i cie i-m és z k ő z ó n a. E kettő közül bennünket ezúttal a Sajó balpartján terülő Szilicei érdekel, mely hirtelen emelkedő falakka', várszerűen emelkedik ki a Sajó, Csermosnya és Torna patak völgyébői s míg lábainál köröskörül parányi falvacskák sorakoznak, mint Vigtelke, Gombaszög, Sza'óc, Hosszúrét, Almás, Körtvéiyes, Jab~ lonca, Szilice, addig a 100—120 négyzetkilométer kiterjedésű tetőre nem merészkedett föl egy se. Hogy is merészkedett volna, mikor kietlen, gyér növényzetű, kőtörmelékes, víztelen, néhol karsztszerü feltérség az egész, hova legföljebb csak kecske, vagy juhpásztorok merészkednek föl, d'e itatni azok is lehúzódnak a völgybe. Ennek a vidéknek a délkeleti részében, 540 méter tengerszint — 95 — .1