Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei
De lépjünk be mi is az északfelé néző hatalmas tnaszkori mészfal tövében sötéten ásító, keskeny nyi.ású barlangba, melynek szája fölött száz mázsás, dús mohával megült sziklad'udorök keretébe illesztett »márványtábláról ragyog le a barlang fölfedezőinek neve: Ruffinyi Jenő, Láng Gusztáv és Méga Endre. A barlangba lépőnek az az első érzése, mintha egy jól hűtött sziklapincébc ereszkedett volna. Mert a lépcsők s a fekete zuzmóval fedett sziklák itt >még nem sejtetik, hogy pár lépéssel alább, milyen csodálatos élményben lesz része. A viszonylag szűk lejárati folyosó csakhamar kibővül s egy kisebb terem áll a bámuló előtt. Padlózata jég. Boltozatát kisebb-nagyobb jégcsapok tömege fedi. A terem jobb sarkában egy sajátságos alakú roppant jégtömeg'állítja meg a szokatlan környezetben járót: a Vízesés, melynek a villanyfényben mesésen tündöklő kristálymilliói csalódásig hűen utánoznak egy magasból aláömlő, haoosan fodrozódó vízesést s a nézőben azt az érzést kelt", mintha a zajlani látszó tömeg haragjában át akarná törni az elébe á'lított korlátot, hogy elsöpörje az előtte álldogáló féregembert. Csak az esés dübörgő zaja hiányzik, hogy teljes legyen az illúzió. A Kii ste rem bői újabb keskeny folyosó egy 120 méter hosszú, 50—60 méter széles, 10—12 méter magas, mintegy 5000 négyzetm területű Nagyterembe vezet. Fenekét tükörsima, korcsolyapályának használt jég borítja. Boltozata időzuzmós mészkő, melynek fekete tömegéből élesen, tündöklően villog ki a kisebb-nagyobb jégcsapok megszámlálhatatlan tömege. A termet három jégóriás uralja. Három 10— 12 méter magas, 8—9 méter kerületü jégkolosszus, melyeket mintha boltozatot tartó pilléreknek állított volna föl a Természet építőmestere, évszázezernyi idő óta tartják a boltozatot. Ez oszlopok felépítése nagyjában ugyanolyan természetű, mint a cseppköveké. Csakhogy itt nem a vízcseppekből kiváló mészparány egymásra halmozódása építette az oszlopot, hanem maguk a mennyezetről aláhulló vízcseppek, melyek utjukban megfagyva, eonok múlásában, a jégstalaktitoktól és stalagmitokból összenőve, alkották ezeket a döbbenetes arányú oszlopokat. v Felületüket számtalan változatú jégékítmény díszíti. Rojtok, csapok, levelek, összekúszált szálak, gyöngysorok, csipkék, virágok csodálatos tömege, melyek aszerint változnak, mint esik rájuk a fény' s melyik oldalukról bámulja a szokatlan látványtól elfogódott ember. A Nagyteremből a 80 méter hosszú, 6—15 méter széles, 15— 22 méter magas R u f f i n y i-f o I y o s ó nyílik. 150 lépcső vezet itt a jmélybe, a P o k'o I pitvarába, melynek falait pompás csipkézetü jégvirágok ülik s nagyobb jégalakzatai közül a finom rajzú, bámulatos recfőzetü Jég'függöny, a kisebb-nagyobb jégcsappal tündöklő Orgona keltik föl az érdeklődést. Egy helyen magába a jégpadlóba van v^jva a folyosó folytatása. Ez' a jég fal talán a leglmegkápóbb látványossága a barlangnak, mert betekintést enged' a Természeti erők éjvezredekig tartó mnukájába. Ugyanis a roppant jégfalon pompásan látszik, hogy az évezredek múlásában egymásra telepedett jégrétegekből miként alakult ki a barlang fenekét betöltő jégtömb, melynek 1 térfogatát mintegy 125.000m 3-re, súlyát pedig köbméterenkint 9 mázsájával számítva, 1,125.000 métermázsára tehetjük. — 94 — .1
