Bányai Pál: Felsőgaram

Keresztet vetett Piviárné. „Ne káromold az Istent fiam, tenyerén tart minket" „Amióta megöregedett mamka, úgy beszél mint a pap, folyvást Istent forgatja szájában, akármit is mond az ember. Már nem is lehet magával okosan beszélni." Kiment Jano dühösen a szobából. Magára maradt a két asszony. Piviárné csende.s;en sírni kezdett. „Most haragszik rám, pedig csak azért beszélek ellene, mert na,gyon féltem... Nem jó az urakkal újjat húzni, fene erősek!" Katka hallgatott. Nagy kék szeme bölcső volt, melyben meg nem született gyermekét ringatta. Délután be akart menni a sztrájkbizottság a vállalkozóhoz, hogy tárgyaljon vele. Nem engedték a vállalkozó elé, kiüzente a vállalkozó: „Előbb vegyék fel a munkát, azután tárgyalok!" A városból egy agitátor indult útnak a sztrájkterület felé. Feketehajú, merészhangú ember volt. Estére megint gyűlést tartottak a sztrájkolok. Már tele volt a falu csendőrökkel. Villogtak a szuronyok. De a szavak is villogtak. Gyűlés után jókedve kerekedett a sztrájlkolóknajk,

1Tisztaszemű gyerekek voltak. Az erdők alján ,az emberek a nagy tetteket nagy ivással szokták megünnepelni. A születést. A halált. A gyilkosságot. A verekedést. A sztrájkot is. 93