Bányai Pál: Felsőgaram

II. Lármás gatter mellett dolgozott Jano. Örökös éhségben csattogtatta nagy acélfogait ;a gatter: zabált, zabált fatörzseket. Janónak az volt ia dolga, hogy fatörzseket pászítson a gatter fogai alá, hogy sima szagos deszkákra harapódjanak. Az első napokban idegenül érezte magát új munkahelyén. Vágyódott az erdő után. Erdő. Fák. Gyermekkora sztakállas apói. Közöttük bujkált ,emberke. Közöttük járkált legényke. Közöttük dolgozott legény. Játékot, örömöt, munkát adott az erdő. Jó erdő. Dús erdő- Élő erdő. Olyan arca volt a gatternak, akár egy gonosz varázslónak. Elfelejtett gyermekmesék jutottak Jano eszébe. Fdkatén fénylett a gép, örökösen mozgott föl-le, föl-le, pontosan, lelketlenül. Egy kissé félt tőle: egyszer azt álmodta, hogy fatörzs helyett az ő testét harapja. Néhia olyan harag fogta el a gép iránt, hogy öklével szerette volna megütni, hogy éreztesse vele jómaga élő erejét, ne higyje a gép(„ bogy csak szolgája áll előtte. Jó ideig tartott, míg Jano munkájába beletörődött. Aztán megszerette. Nagy része volt ebben hiúságának. Büszke volt arra, hogy amíg a többi gatternál csupa harmincas ember dolgozott, addig ő már fiatal létére ilyen felelősségteljes munkát végez. „Csák jelentkeztem a kezelő urnái, mindjárt meglátta rajtam, hogy nem vagyok akárki. Azért bízott 10