Bányai Pál: Felsőgaram

reám ilyen nehéz munkát..." — mondogatta, ha el­beszélgetett valakivel munkájáról. Piviárné is büszke volt a fiára. Valamelyik nap úgy érezte Jano, hogy egybefügg­nek a fatörzsek: egyetlen egy végtelen hosszúságú fa­törzs van a kezei alatt, sosem tud elfogyni. Amerne nézett, csak azt látta, ahová nyúlt, csak azt fogtjä. Beszélt hozzá a fatörzs.. Mesélt neki. Apjáról, nagy­apjáról, életükről, amely ugyanolyan volt, mint az övé, mert az is erdőhöz, fához volt kötve. Testvére volt a fatörzs a fának, amely alatt megfogant, de testvére volt annak a fának is, amely lapját megölte. A szerelemtől a halálhoz vezetett a fatörzs, szerelem és halál között az életet jelentette. Szerette Jano a fatörzset, friss erdőszagát, fehér fűrészpor vérét, köny­nyeit gyantából. Néha megsimogatta, akár ,a jó szé­leshátú hasznos állatot szokás. Élete már kiszabott partok között folyt. A fű­rész gőzszirénájának bugásai lettek partjai életének. Valahogy azért ki kellett, hogy robbanjon belőle a fiatal erő, amelyet nem tudott ,a fűrész teljesen fel­zabálni. Szeretett. Kocsmázott. Verekedett. Testén késszúrásoktól eredő fehér forradások látszottak. Egy Ízben három hetet ült a besztercebányai fogházban, kocsmai verekedés miatt. Szertelen volt és vad. Egyszer magával vitte egyik társa vadlesre az erdőbe. Őzre lestek. Még jobb szaga lett azóta az erdőnek. Addig nem nyugodott Jano, amíg puskát nem szerzett. Órákig ült mozdulatlanul, fák között elbújva, 11

Next

/
Thumbnails
Contents