Bányai Pál: Felsőgaram

XIII. Vasárnap. Délutáni létánia. Hűvösek a templom falai, szépen búg az orgona. Komolyak és ünnepélyesek voltak az arcok, a szemek iaz pgdk felé irányult)ajk. Pedig nem hittek földöntúli dolgokban, akik fákklal, földekkel, kövekkel verekedtek. Eljártak a templomba, akár valami na,gy színházba, mert elpihenhettek |ä hangok képek csillogások közepette. így tettek az ősök. És a leszármazottakra rámariadt a templombajárás szokása is, akár a virágminták az ingeken. Kihalt volt a falu, mialatt ia népek & templomban időztek. Templom után újból élettel telt meg a falu. Színes embercsoportok állottak a templom és a házak előtt. Csendesen csobogott a vasárnap. Jano keveset aludt az utolsó napokban, hát lefeküdt egy kissé otthon. De sehogysem tudott elaludni. Minduntalan valami más kötötte le a figyelmét, hol egy aranyszárnyú legyecske, hol. egy sváb, amint kidugta tapogatóját a Szekrény alól, hol egy furcsa alakú folt a falon, amit ß nedvesség csinált. Arra gondolt, mi lesz hétfőn. A nyitott ablakon keresztül besugárzott a nyár és az asszonyok beszédje, akik ia ház előtt állottak egy csoportban. Katka is közöttük volt. Irdatlan nagy volt Katka hasa. Előre tolódott. Mintha mindent kitöltött volna létezésével. Valahová meszszire nézett Katka. Talán a múltba, talán ,a jövőbe. 74