Bányai Pál: Felsőgaram

x. Egy szombat reggelien, amikor munkába jöttek az emberek, fehér táblák fogadták őkjet a munkán. Fehér táblákon fekete betűk: „Hétfőtől az eddigi két korona ötven helyett két korona lesz az akkordbér egy köbméter föld után." Fekete betűk: megannyi féreg. Agyakat fúrtak. Nyelveket mozgattak. „Eddig is majd megszakadt az ember, ha meg akarta keresni a napi húsz koronát... Hát még majd ezentúl?!" „Még többet fog kelleni túlórázni." „Hej, kemény a föld, de még keményebb az urak szive!" Megcsendültek a munka kezdetét jelző harangok. Harangszóra, csordamódra munkát legelt a sok ember. Csikorgott a csillék kereke. Az emberek foga is csikorgott. Ja.no a harmadik munkaszakaszon dolgozott. A meleg kiszívta a vizet a földből, száraz volt a föld és rücskös: por szállt fel belőle az égnek. Feketéket köpött Jano, akárha földalatti bányász lett volna. Egy ásóvágás: egy gondolat. A por könnyű volt, az égnek szállt. A gondolatok a földön maradtak. Nehezek voltak. Két korona ötven. Két korona ötven. Nyolcszor kettő ötven: húsz korona. Liszt, zsír, kenyér, szalonna, krumpli, ruha, gyerekmosoly, aszszonynevetés. Nyolcszor ötven: négy korona. Négy 70