Bányai Pál: Felsőgaram

megközelíthetőnek látszott. Egyik-másik legény sze­mében kigyúlt a vágy, azt mondta: „De jó volna 1" De még nem igen mertek szerencsét próbálni. Az­tán megcsúfolták az asszonyok Bojkonét és most egy­szerre csak szabad vadat láttiak benne. Két legény elindult egy éjszakán, hogy szerei­met kérjen Bojkonétól. Szabad a falu éjszakája, akár a pányvanélkiili csikó a legelőn. Szabad és vad. Sza­badok és vadak voltak ,a legények is, pajtások jó­ban-rosszban, tüzesvérű betyárok. Testvérük volt az éjszaka. Hátul, a házak mögött, a kerteken át, óvatosan lopakodtak a Bojko-ház felé. Halkan beszélgettek egy mással. Szerelmi tapasztalatokat cseréltek. „ ... Hát amikor már bent voltam nála, azt mond­ta, hogy igen, de hogy adjak neki előbb kendőre va­lót, merthogy semmit sem adnak ingyen a mai drága világban. Hát hallottál már ilyet?!" Dühösen kiköpött a legény. „Én is cifrán megjártam a múltkoriban. Először voltam a leánynál, aztán nagy nehezen magához en­gedett. De amikor munkába akarom venni, csak azt kérdi, hogy van-e kalucsnyi, mert hogy anélkül nem enged magához, mert csak hozzányúl valaki, mind­járt hasa van. Azt mondtam: Kell a nyavalyának az ilyen úri vacak! de ne adj Isten, hogy széj­jelvette volna a lábát, akárhogy is erőltettem. Dü­hös voltam nagyon, hát száj on vágtam egypárszor. A fene vittp volna el ezeket a városi szokásokat!" „Nem érdemes már leányokhoz járni. Jobb, ha asszonnyal kezd ki az ember..." 5* 67

Next

/
Thumbnails
Contents