Bányai Pál: Felsőgaram

Minden éjszaka eljárt hozzá és az asszony mindég várta ugyanavval az odaadással. Szerelem közben gyakran Matyónak szólította, de Jano nem bánta, mert jóizű volt az asszony teste. Semmi sem maradhat elrejtve a falu előtt. Easr szálon függ össze a falusi élet. Olyanok ezek a szálak, akár a, telefondrótok: embertől-emberhez visznek Valaki suttogni kezdett, Kulisek anyó már gondoskodott róla, hogy mindenhová eljusson a hír. Gonosz nyelve megnőtt, a falu elejétől a végéig ért. Mintha véletlenül, sorra járta a házakat. „Drága Jutka lelkem, nem láttad a jércémet? Olyan szép sárgatollú, gyöngehúsú volt, eltévedt valahol, a kincsem." Csak ezután csomagolt ki a pletykával. Amikor már eléggé kiszörnyűlködték magukat a házbeliek, azt mondta: „Ugy-e hogy megmondtam, nem lehet hinni az ilyen fajtának ?!" Valóságos diadalokat ünnepelt. K atkához is eljutott a pletyka. Nem hittje el. • Mégis sírt egész nap. Éjjel megleste Janót. Látta elmenni, órák múlva visszajönni. Most már mindent elhitt Katka. Sajnálta magát nagyon. Csendesen sírdogált. „Akkora a hasam, hogy már alig bírom, ő meg a szomszédba jár szórakozni! Most már tudom, miért pödri minden este zsírral hetykére azt a csúnya harcsabajszát." Furcsa módon azért nem is haragudott nagyon Janóra. Minden haragja a másik asszony ellen irányult. 59