Bányai Pál: Felsőgaram

Jano dühösen rákiáltott: „Mit rázod a rongyot, mintha még nem lett volna dolgod legénnyel?!" „Pedig bizony még nem volt," — mondta Katka és még jobban el kezdett sírni Csodálkozott Jano nagyon. Ritka volt a szűz leány falun ilyen korban. Még jobban tetszett neki Katka. Az aranyfog is megtette a magáiét. Furcsa története volt az aranyfognak:. Tizenhat éves volt Katka, amikor szolgálatba lépett a kezelőéknél. Asszonyának aranyfogakkal volt tele a szája. Tetszett ez Katkának, ő is ilyen aranyszájú szeretett volna, lenni. Nagyon szegény leány volt Katka, legalább így akart különb lenni ,a többi falusi leánynál. Egy nap elment Breznóra a fogorvoshoz, megkérte, hogy csináljon neki aranyfogat. Azt mondta neki a fogorvos: „Kár a te ép fogaidat elrontani arannyal, erigy csak haza leányom." Hazanent Katka szomorúan. Mindennap mozgatta egyik elülső fogát. Meglazult. Aztán cérnát kötött reá, a cérna másik végéti hozzákötötte az ajtókilincshez, becsapta az ajtót, kiugrott a foga. Megint beállított a fogorvoshoz. „No most már hibádzik egyik: fogam." Nevetett a fogorvos. Amikor már arany volt a szájában, úgy állt Katka mindég a kezelőné elé, hogy valahogy meglássa. Az sokáig nem vette észre. Katka meg volt sértve. 20