Bányai Pál: Felsőgaram

Egy izben mégis csak meglátta, csodálkozva odaszólt férjéhez: „Ni, a Katkának aranyfoga van." Mindketten nevettek. Aztán megszidta a kezelőné Katkát, mert ahelyett, hogy félretenné pénzét, hiúságokra adja ki. „Nem lett volna néked ezüstfog is jó, aranyból kellett mindjárt, mint valami úri kisasszonynak?!" Katka nem sokat törődött a szidással. A következő vasárnapon hazafutott, hogy aranyfogát megmutassa. A rokonok, szomszédasszonyok eljöttek mind, hogy megcsodálják. Este felé már az álkapcsa fájt Katkának, annyit tátogatta a száját. Tizenkilenc éves volt Katka. Félt a legényektől, mert durvafogásu volt a kezük. Jano csaik egyszer volt durva hozzá, de attól kezdve jól bánt véle. Amikor már biztos volt benne Katka, hogy Jano feleségül veszi, egy este magától az övé lett. Amikor először voltak együtt egész éjjel Katka kamrájában, Ka,tkja szégyenkezve, de nagy kiváncsisággal vizsgálgatta Jano testét. Végigsimított rajta mindenütt a kezével. Egyszerre csak azt mondta: „Olyan erős a melled, mint a libáé." Attól kezdve minden éjszaka Katkánál hált Jano. Valamelyik este együtt sétáltak az erdőben, hirtelen sírni kezdett Katka. Csak hosszú faggatás után mondotta meg bánata okát. „Gyerekem lesz tőled." Sokáig hallgatott Jano. Csodálkozott azon nagyon, hogy ime neki is folytatása van, pedig nemrég még maga is gyermek volt. Furcsa melegséget érzett a mellében. 21