Bányai Pál: Felsőgaram

taílan. csalogatásból tette ezt. Falusi leány volt, büszke szája ékességére. Janónak azonnal feltűnt az aranyfog, annál jobban tetszett neki a leány. Hallgattak mind ia ketten. Nézegették egymást becslő szemekkel. Nevettek. Már barátok voltak. „Tessék igyon" — nyújtotta a leány Jano felé a korsót. Nagyot húzott Jano a csevicéből. Utána megveregette a leány kemény ülőjét. Csak gyengét ütött a leány a kezére. Otthon azt mondta Jano anyjának: „Találkoztam az erdőben a kezelő úr szolgálójával .,. Szép leány ... Aranyfoga Van ..;." Mert anyja hallgatott, egy kis idő múlva még hozzátette: „Erős leány." Ebből megértette anyja, hogy nősülésre gondol. „Majd kérdezősködöm a famíliája után" — mondta kissé bizalmatlanul. Máris örült az eljövendő unokáknak, csak nem mutatta. Anélkül, hogy ismerte volna, egy kevés gyűlöletet is érzett jövendőbeli menye iránt, mert el akarta tőle szakítani a fiát. Mindennap találkozott Jano Katkával. Jano eddigi szerelmei könnyűek voltak, mint a szappanbuborék. Szép legény volt, válogathatott a leányok között. Katkával is úgy ajkart bánni, mint a többi leánnyal. Egy este ledöntöttoe. Olyan erősen szorította össze Katka a combjait, hogy fejszével sem lehetett volna széjjelfeszíteni azokat. Sírt Katka. 2* 19