Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Tájak és távlatok - Dios y pueblos

DIOS Y PUEBLOS Láttam a harcok bíbor piramisát és az azúrkék Eső-templomot. Izzó fényben égtek a szürke szobrok, ős szellemek a Leguánban, bűvös Varangyban, ahol a kevély diadaloszlopok köszöntötték az Uj Tűz ünnepén a Nap Fiát. Láttam Montezuma tollas fej ékét s a főpapot is, vérben és aranyban; láttam azték isteneket, maja oltárok köveit, a múltba révült, fáradt: kacikák obszidiánba vésett, meddő könnyeit s lávába fagyott, hiú, holt reményét. A harcosok tágas tere felett, ahol olykor labdajátékoktól zengett a porond, máskor kimetszett szívektől lüktetett, lángolt az ős azték naptár-korong, a fákon meglebbentek a dús, zöld levelek, s bágyadt szépséggel bólogattak a selymes jacaranda-fürtök. Chichen Itzá mohos lépcsőin álltam; a Tigrisek udvarán esteledett, arany csorgott a búcsúzó sugárban, a táj felett már csak a csend neszezett s a selymes jacaranda-fürtök. A fény és a hangjátékát ünnepeltem, de nem a színre csaltat, hanem az igazit, 78