Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Tájak és távlatok - Dios y pueblos

mikor villant a kard, búgtak a kürtök, Uxmáltól Meridáig imába híva Chac isten fiait. Láttam a harcok piros templomát s az Eső-piramis réveteg kékjét; sápatag kövek halott honában lestem az élet lüktetését. Láttam halott királyok halott mását, a Pillangó-templomot és a szent csodát a Nap diadalmas aranycsarnokában. Hallottam a romok susogását. A Halottak Utján árnyas ezüstben fürdött a hold, zsongtak a völgyek, mint egy óriási, fülledt kohóban, szürke párában, sárga füstben — gyík futott át Totilla falán —, s valahol messze, Texcocóban, Guanajuatán s egyebütt talán, egymást érintő, bűvös körökben Esőistent idézték a falvak és a földek, s én hangtalanul velük könyörögtem. Hallgassatok meg, tollas istenek, szent jaguárok, esteli szelek, virágfakasztó, hűvös hajnalok, Quezalkoatl, hatalmas Tlalok, Esőisten, ki nedvet adsz a földnek, kéket a kéknek, zöldet az üde zöldnek, maják s peonok istene, bő, derék termések gazdag hordozója, aki vizet töltögetsz tóba és folyóba, s megáztatod a hennequen gyökerét, ne áhítozz már kimetszett szívekre, vonagló testre, véres áldozatra, 79