Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Vallomás - Tükör

az arcodon és át az arcomon, még egyre halljuk a holdsugáron át Solvejg dalát. Csoda. Csoda a tükör — tükröm a szemeden. Csoda az emlék, kaland s a szerelem. Szerelmünk, mint cseppkő a lágy setétben, még egyre változik, titokban, észrevétlen, oly nyugtalan s mégis oly álmatag, oly lüktető, mint kő a csepp alatt, oly alkotó, mint csepp a kő között: sír és remeg, de már örök. 47