Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Vallomás - Tükör

TÜKÖR Tükör a hold. Tükör — tükör a két szemed. Szemed tükrén a holdfény megremeg, s a csöndbe súgott ős varázsszavak most fénnyel írt betűknek látszanak. A puha szárnyú éji óra száll: szemed tükrén ragyog a holdsugár, ki tudja, mire vár. Emlék. Emlék a kettőnk minden régi álma. Forró fejünk alatt emlék a párna, s emlék, hogy egyszer te meg én, ifjúságunk tűnő szigetén, együtt lestük a holdsugáron át Anitra táncát és Solvejg dalát. Kaland. Kaland az élet és a szerelem. Nem is én voltam és talán te sem, kik egykor azt hittük: varázs, varázs a létben minden villanás, s egymás erén érezni épp elég az élet halk ütőerét. Sziget. Ifjúságunk távozó sziget. Magunk sem értjük, más hogy értse meg, hogy így, éveink hídján, szárnyszegetten, mi megmaradtunk mégis mind a ketten, s mikor a holdfény lopva átoson 46