Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Fekete angyal - „Rendezni végre közös dolgainkat..."

legendahősök tevédéséért: építenünk kell. Bizonyítanunk kell. Dolgoznunk kell: egy egész világ előtt lettünk igaz tanúk. (Százezrek kérges tenyerétől kéred számon poros Werbőczit és a megyeházát, tömlöcökön a rozsdás zárakat, a rablóvárakat? Megtettük már magunk, és ez az élet most már a miénk is.) Az egész élet: nem morzsája, konca, mert mi sem koncot: egész embert s egész szívet adunk. Ne bántsuk egymást sajgó múltakért. Magyar vagyok. Ha bűnöm ez, úgy vétkes földünk minden népe. S ez lenne fontos, nem az emberi gond, a csillag és sugár, harcos Október, győztes Február? Magyar vagyok. Ne szólj: érzékenységem is ma már a múlté. A jövőt rohamozom. Csak a jövőt. Veled, s nem ellened. Közös a hazánk. A nagy, és ez a szűkebb is. Nem nemzet él itt, nemzetek. Csehek, magyarok, szlovákok, ukránok — emberek 37