Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Fekete angyal - „Rendezni végre közös dolgainkat..."

„RENDEZNI VÉGRE KÖZÖS DOLGAINKAT. . Itt nemzet él. Vele — s nem ellene — élnek más, életre ébredt, vágyó nemzetek, megverve olykor daccal, sóvár, vak dühökkel, kevélyen zengő, suta szólamokkal. Mindent akarok: hazát, nyelvet, hatalmat. Semmit sem adok: enyém a jog — ezt hallottuk, vallottuk, átkoztuk ezerszer, ős telepítésektől új telepítésekig, legendás negyvennyolctól útkezdő negyvennyolcig. Ez volt a létünk ős Káin-bélyege. Ezt zengtük, zúgtuk, átkokat hörögve — és rettegve is. Mert nagyon féltünk. Félünk-e ma is? Tegnapi átkok. Kiért feleljünk? És meddig kell vádló s vádlottként ős-tévedések torát böjtölni még? Legendahősök tévedéséért egymásra meddig fenekedjünk, felejtve gondot holnap üdvéért? Tegnapi félelem marja a szívünk, tegnapi gyűlölet fertőz ma is. (Mert gyűlölet volt a mi bibliánk, és torz éltetőnk: a gyűlölködés.) Minek tagadni? Tajtékzó szájjal — kegyetlen undor: itt szennyeződik mocskos, vad habja még az ajkamon — 33