Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Genezis - Parasztok

PARASZTOK Cserzett, barázdás, barna arcukon még ott pihen az éji nyugalom, dercés szavuktól halk gyűrűkbe reng a harmatszűrte, hajnalszürke csend. Az álmos kútból vizet hordanak, merítenek, marokból mosdanak, majd boncos bajszuk kétfelé vetik: pálinkát isznak, erőst. Féldecit. így kél a fény, így kezdődik a nap. S már búg a gép, a mag zsákba szalad, legények arcán munka gőgje ül, araszos válluk szélesen feszül, pelyva porától deres a fejük, hasas zsákoktól zihál tüdejük. De bár arcukon átlüktet a vér, és homlokukon kidagad az ér, cséplés ünnepén ősi küzdelem: tenyerük kérge kenyeret terem. A lányok arcán napsütött mosoly. Ringó derekuk izmosan hajol, nyakuk aranyló, mint az ért kalász, s ha ingvállukon szétnyílik a ránc, amit hajolnak egy-egy kéveért, a keblük fehér, mint az új kenyér. m