Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Genezis - Parasztok

így dolgoznak hajnaltól esteiig, míg éhes csűrjük lassan megtelik. De ha az alkony végigszánt a tájon, s felhőkbe hull a hegytetőn a várrom, a Kaszás-csillag, messzi hű barát, feléjük küldi álmos sugarát, a ház előtt telnek a kispadok, s az embereknek lassú lesz szavok. Az áztatóban békák násza zeng, s a rét felett susogni kezd a csend. A faluvégen kisharang kondul, tehenek tőgye bő tejre csordul, az udvaron már hűs szellő bolyong, az istállóban lágy setét borong. Most fellobban a lámpa sárga lángja, és felnyihog a kanca meg a párja, kényes patájuk tompán dobban a földre szórt puha alomban, a zabra fújnak, halkan ráröhögnek, a dús kocák az ólból ráröfögnek. A kert alatt osonva jár a lány, levél se zörren lépte halk nyomán, a szilvafák közt lopva átszalad: legénye várja ott a kert alatt. És lassan-lassan minden elpihen, csak a láncos eb mordul fektiben: a holdra vonít még egy bús panaszt, s elnyugszik minden. Alszik a paraszt. 112