Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Genezis - Genezis

kacagtak korom hősein, s megsúgták, merre visz az út, ahol az eszme nem hazug, s ahol majd Garibaldival leszek, hogyha a kürt rivall. Romantikus volt hát a tan. Tudtam, leckém még hátravan, bús negyvennégy ködös telén; úgy volt, hogy kurtán s hirtelen ér véget ez a költemény, mert fejem felett zord-dicstelen meglengették a kötelet, noha csak in effigie: előbb múlt ki az elvadult, torzult-keresztes szörnyeteg, és új világ s rend alakult, s én élek — de még mennyire! ígéretes volt hát a tan, de tudtam, leckém hátravan, az utolsó, az igazi, amely a jogot vívja ki. És hátravolt a szerelem, az igazi, a végleges, a gyönyörű, a végzetes — hadd mondom el, mit tett velem. Az apja már régen nem élt a szép szeműnek, akit szerettem; nem élt senki az ős családból, melyet a harcra kelt cseh tájról űztek el zsoldosseregek és mártír-máglyás hitviták, mert csehek voltak s husziták. Átkeltek hát a hegyeken 108