Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Genezis - Genezis

— ennek már több, mint négyszáz éve —, s a szép szeműnek, akit szerettem, valami kóbor, kelyhes őse, aki ott harcolt Žižka mellett, aztán a fekete seregben, komor bajusszal, rendületlen, és mindenütt, ha vívni kellett, mert szabadságról szólt a dal, Erdélyben lelt új fűre, földre, hát székely lett és jó magyar. Ritka örökség, s nem csekély; ez is utódlás, s kötelez, szépséges, messzi üzenet, több, mint címer és hitlevél; eljegyezte a szívemet. A vén családfa így lett teljes, s a hagyaték így lett kerek: áldott legyen, aki szerezte, s aki adta, áldott legyen; egy csodálatos, lágy, őszi este egy csókban adta át nekem, s én viselem, mint rendjelet. így volt, és ennyi az egész. Nem sok, de tán nem is kevés. Mert hát a földön balta, zár még egyre gyilkol, börtönöz, de — üdv az idők szellemének — az ember végre emberré lett, s feje fölött — vén Balthazár, szelíd, fehér galamb köröz. Az ember már nem katona, csak amit szerzett, védi meg — ne félj, megmarad így is hősnek, övé minden vitézi tett, iog