Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Genezis - Genezis

Ez volt ám a pompa s ebéd; ha látta volna Balthazár, dörzsölte volna a szemét. Na jó: a család másik ága nem hagyott hírt s nagy nevet hátra; tanítók voltak, oktatók, együgyű lúdtollkoptatók vagy egyszerű könyvnyomtatók, Debrecenben meg Újhelyen, kis városokban, falvakon, és negyvennyolcban jeltelen maradtak holtan a havon. Hős persze köztük is akadt: apám öccse volt, még gyerek, ki tizennyolcban lett vitéz (az volt civilben is: színész), s tizennyolc évvel élte meg az orosz frontot és telet, valahol Kamionka alatt. Csúf kórt is szerzett ott, szegény (világháborús, rossz regény), no meg lőtt sebet és babért, s kapott nagy érmet, aranyat. Ám huszonegyben hazatért, s mert ekkor még a felcserek azt mondták, sajnos, nem lehet gyógyítani a vér baját, kórház nyelte el, zár, lakat, hát feledte az aranyat, és szíven lőtte meg magát. Na jó: apám is járt a fronton, de hát ő pacifista volt, s az esztelen, gyilkos porondon 106