Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Genezis - Genezis

megcsömörlött a katona, és tizennyolcban vén szavát börtön kísérte, zár, lakat, hát feledte az aranyat, és szíven lőtte meg magát. Csak lánya volt és nem fia: így ért véget az ősi juss — nem volt több vitéz Pompéjusz, katona, harcos, dalia, mert kihalt vele a család, mert szíven lőtte meg magát. Apám családja egyszerűbb: kerülték mind a nagyszerűt, kalandos csak a nagyanyám oldalhajtása volt talán, merthogy az ő ősei rendre a Talmuddal tértek a mennybe, bár akad köztük birkapásztor, Sárospatakon ritka kántor, Erdőbényén meg vincellér (ez kártyás volt és himpellér, s mikor az új bor körbejárt, szeretett jó dalt hallani, mert a bor s dal — úgymond — kincset ér). De kinek híre messze szállt, és népe büszkesége lett, s kiérdemelte e nevet a szürke többiek közül; a lemesi csodarabbi, aki ezerhétszáz körül — nem is volt olyan szörnyű régen — a főhercegnél volt ebéden: a csizmaszárban kés, kanál, a csizmaszáron békanyál. 105