Bányai Pál: Fakó földek

rosban, kedvet kapott reá. De hiába rágta az öregnek a fülét, hallani sem akart arról, hogy megvegye. Majd ő megmutatja az öregnek! Olyan kárt csinál neki, hogy a haját fogja tépni kínjában. A múltkor a híres jó angol ekéjét véletlenül elrepesztette. Azt a cirkuszt, amit az öreg rendezett! Most majd szándékosan tesz valamit. Elmozdult a kerítéstől, ekkor meghallotta Kari lélegzetét. „Hát te mit csinálsz itt?" „Hát csak nézek?"' Hirtelen száraz lett Miskó ajka. Megnyalta. Olyan különösen mosolygott ez a cigányleány. Már többször megnézte, ha könnyű, szinte táncos járásával keresztül ment a falun. Olyan izgatóan mozogtak mellei. „Kell kalács?" „Kell." Suttogásra fogta Miskó a hangját. „Menj előre, oda, a Kalináék pajtája mögé. Várj meg. Hozok kalácsot. Húst is." Kari megvárta, hogy elmenjen. Aztán nevetve és ugrándozva az ellenkező irányba, az erdő felé tartott. Dúdolgatott. örült nagyon, hogy igy becsapta a legényt. Az erdő szélén leült. Kezével a földet simogatta. Hűvös és selymes volt a föld. Valahol megreccsent egy ág. A testében érezte még a muzsikát, karjaival ütemes mozdulatokat vézett. Hirtelen felugrott és táncolni kezdett. Ide-oda hajlongott. Apró lépéseket tett jobbra-balra. Meg-megfordult. Táncában benne volt ébredése, a napsütés, 83 6*