Bányai Pál: Fakó földek

„De most melegíts egy kis vizet asszony, mosakodni szeretnék. Csak úgy ragad rajtam a piszok ..." Mialatt a férfi mosakodott, az asszony minden mozdulatát figyelte. Október vége volt. Valamikor március közepén, amikor az első tavaszi napsiugár fölmelegítette a levegőt, akkor indult el munka után. Alig hallatott magáról ezalatt az idő alatt. Tudta, hogy Pozsonyban volt, de hogyan élt, mit tett, azt nem tudta. Néha pénzt kapott tőle, ebből gondolta, hogy munkát talált, mert leveleiben alig írt magáról. De ilyen volt már az ember, nem igen beszélt magáról sohasem. Megsimogatta a férfi karját. „Milyen sovány lettél ..." A férfi ránézett. „Te sem vagy ám olyan kövér, mint a pap gazdasszonya." Azután elment az asszony bevásárolni. A fűszeres előtt Kovácsnéval találkozott. Nem igen szerette, de most megállt vele egy kis tereferére. „Megjött az uram." Kovácsné mosolygott. A fűszeresnek is elujságolta a hírt. A legszívesebben kikiabálta volina az egész kolónián. Vacsorára bablevest főzött angyalbakancscsal. Ez volt férje kedvenc eledele. Maga alig evett, csak a férjét nézte. Vacsora után lefektette a gyereket Aztán kiültek a ház elé. „Jó itthon." — mondta a férfi. 8