Bányai Pál: Fakó földek

„Csak már mindig- itthon maradhatnál. Nehéz volt egyedül lenni ..." A keze lassan előrecsúszott az ölében és

1 evvel egyidőben előrehajolt. Felülről most csak barna fejkendője látszott és kerek háta. A hát vonalai lágyak voltak, csak a könyökök szögletei szakították meg ezt a lágyságot. Szomorúságot és boldogságot fejezett ki ez a mozdulatlanul előrehajló asszonyi test. A férfi cigarettázott. A cigaretta tüze szippantásánál megvilágította alulról az arcát. Csontos volt az arca. „Kőből van az a város! Kőből van benne a kenyér is ..." Hirtelen az asszony felé fordult. „Hát te hogyan éltél?" Elmondta az assfzony, hogy Kuvik Mártonnál dolgozott egész nyáron. Nyolc koronát kapott egy napra. Aztán arról beszélt, hogy mi minden történt a kolónián távolléte alatt. Grenyo Ferenc felesége felakasztotta magát. Azt beszélték, hogy azért, mert el akarta vinni a végrehajtó a kredencét, amelyik olyan szép gyöngyházzal volt kirakva. Az öreg Csurda is meghalt. Már bolond volt szegény, arról beszélt mindenütt, hogy megindul a gyár és akkor az ő fia, megint kék ruhában fog járni, olajos kannával és franciakulcsokkal a kezében. Markovics Gizát elvitték a csendőrök, mert gyereke volt, de megfojtotta és elásta a földbe. Azt beszélték, hogy Firkus Kata jelentette föl. Leköpték az asszonyok Firkus Katát, meg is verték. Azóta el is ment már, valami vándorköszörűssel adta magát össze . . . 9