Bányai Pál: Fakó földek

szedj ét, de nem avatkozott bele dolgukba. Pe­dig kedvet érzett arra, hogy odadörgölje or­ruk alá: Lássátok, ilyen a ti híres papotok! Amíg fiziettek, addig jó és emberséges', de ha nem fizettek, mindjárt elveszíti jó természetét. bía reggelenként találkozott vele mostanában, gúnyosan a szemébe vigyorgott. Voltak, akik védelmükbe vették a papot. Azt mondták: „Nem is a tisztelendői úr a bűnös, hanem az a kövér áspiskígyó, a gazdasszonya. Annak ké­ne levágni a kontyát és< szégyenszemre kisep­rűzni a faluból, mert hogy olyan kapzsi ter­mészetű!" Különösen „pipás" Kulifáj Antal védelmez­te. Azért hívták pipásnak, mert még álmában sem vette ki a pipát szájából. Egyszer már le is égett a szokása miatt, összebeszélt néhány emberrel és 1 vagy tízen elmentek a paphoz. „Tisztelendő uram, nagy most a szegénység. Tessék már őszig várni, szeintuccse, hogy fize­tünk akkor!" Amikor előtte állottak a parasztok, zavarba jött a pap. Nézte őket szótlanul, öregek vol­tak, fiatalabbak. Arcuk csontos volt és elnyú­zott az élettől, akár a föld, amelyen dolgoztak. Ezekkel szemben legyen ő kíméletlen? Hisz az ő apjának is olyan volt az arca, mint amott az öreg Gringárnak. Hisz az 6 népe ez, az ő nyel­vén beszéltek, énekeltek, sírtak. Isten népe ez, Isten nyája. Az ő nyája. Jó és emberséges pásztoruk volt eddig. Várni fog őszig. A ke­resztényi szereltet előbbre való holmi! hívsá­goknál. Hívságoknál? Nem hívság az. Isten di­47

Next

/
Thumbnails
Contents