Bányai Pál: Fakó földek

csőségéről volt szó. Mert meinnél ragyogóbb lett a hajléka, annál ragyogóbb kegyben részesítette híveit. Maga előtt látta a régiségkereskedőt, kissé fittyegő alsó ajkát. Maga előtt látta a gazdasszonyát, az apró szemölcsöt orra tövében. Megint a parasztokra nézett. A szemükben volt a lelkük, amint figyelték őt és várták, hogy kimondja, amit annyira kívántak. Miért jöttek el hozzá, miért akartak viszszaélni az ő jóságával? Kipirult az arca valami különös szégyentől és haragtól. Ráförmedt az emberekre: „Az ügyvéd úrhoz menjenek! Én már nem tehetek semmit!" Kimentek a parasztok. Kulifáj még visszafordult az ajtóban. „Hát akkor Isten megáldja ..." Gúnyt és lázadást érzett ki köszönéséből a pap. Ide-oda járt a szobában. Aztán benyitott a másik szobába. Beleütközött gazdasszonyába. Teste tartásán látta, hogy hallgatózott. Kiabálni kezdett. „Mit leskelődik maga itten?! Miért tnem megy a dolgára?! Maga az oka mindennek, mindig csak a pénzen jár az esze. Menjen a szemem elől, nem akarom látni!" Eddig sosem tette, hogy rákiáltott volna. Miután jól leszidta, mintha megkönnyebbült volna. Egyébről sem beszéltek a faluban, mint a közelgő árverésről. Fogadkoztak az emberek, hogy bizony kiverik a végrehajtót. A falu izgatottan várta az árverés napját. Kalináné udvarába átrepült a Hnojár Gábo48