Bányai Pál: Fakó földek

t jással, tyúkkal, más ajándékkal elküldték hozzá feleségüket, hogy ilyen módon türelemre bírják. „Jaj, dehogy tud most az én uram fizetni. Majd ősszel, ha eladtuk a termést. Honnét volna most tavasszal pénzünk?!" Talán le is mondott volna a pap a teritőről, ha nem járt volna a nyakára annyit a régiségkereskedő és ha gazdasszonya nem rágta volna annyit a fülét. Mert már kiszámította, hogy a párbérből annyi pénz futna be, hogy meg lehetne venni a terítőt és a bankba is lehetne tenni belőle. „Olyan a tisztelendő úr, mint egy darab kenyér. Tudják ezt ezek a bugrisok. Hogy nincsen pénzük? Dehogy nincsen, csak harisnyában tartogatják, dugdossák a szalmazsákba. Tarka kendőre, selyemharisnyára, meg urambocsáss! kombinéra, igen kombinéra, meg pálinkára telik, csak ha a papinak kell kifizetni a járandóságát, akkor nincsen . . . De hát a tisztelendő úr sosem hallgat reám, mintha a falnak beszélnék . . . Jaaj, be keserves az én életem." „No jól van már, ne sírjcm..." A pap követelése behajtását átadta egy ügyvédnek. Az ügyvéd felszólította az adósokat, hogy fizessenek. Voltak, akik morogva fizettek, de sokan, akárhogy is szerettek volna, nem tudtak. Az ügyvéd végrehajtót küldött a nyakukra. Felzúdultak a parasztok. „Hát ilyen a keresztényi szeretet?!" „Nem hittük volna ezt a mi papunkról . . ." Seszták hallgatta az emberek zúgolódó be46