Bányai Pál: Fakó földek

6 Egy nap régiségkereskedő

1 látogatta meg a papot. Nehéz velencei csipkékkel díszített oltárterítőt ajánlott neki megvételre. Tetszett az oltárterítő nagyon a papnak, ha pénze lett volna, mindjárt meg is veszi. De nem volt pénze. Elment a régiségkereskedő, de megígérte, hogy néhány hétig nem adja el másnak a terítőt. Megint fellobbant a templomdíszítő szenvedély a papban. Állandóan maga előtt látta a terítőt, arra gondolt, hogy milyen gyönyörűségesen venné ki magát a templomban. Folyvást azon törte fejét, hogy honnét szerezzen pénzt. Hisz a bankból kivehetne, de az aszszonynál volt a betétkönyv. Az már így is eleget perelt vele könnyelműsége miatt. Ha valami szépet vett a templomba, se vége, se hoszsza nem volt a szemrehányásoknak. „Ugye a gyerekekre tnem gondol a tisztelendő úr? Azokra az ártatlan pulyákra. De én gondolok rájuk. A fölösleges pénzt a bankba kell vinni, nem kiadni mindenféle drága kely44