Bányai Pál: Fakó földek

lopták. Máskor meg, amikor pénzét számlálta, hamis ötkoronást talált közötte. Vagy egy részeg avval vádolta meg mindenki előtt, hogy becsapta őt, mert collstokkot vett tőle és törött volt a collstokk és azonnal adja vissza a pénzét. Annyira erősködött, sokan a pártját fogták, hogy új collstokkot kellett, hogy adjon neki, pedig akkor látta azt az ember először az életében. Apró felhők voltak ezek csak. Emberekkel ismerkedett meg és belelátott emberek életébe. Néha arra gondolt, hogy nemcsak azért jött ő ide, hogy új életet kezdjen, talán azért is, hogy segítségére legyen a szegényeknek abban, hogy Ők is új életet kezdjenek. Eszébe jutottak azok a beszédek, amelyeket valamikor a gyűléseken hallott. Valamikor megdobogtatták szivét, haraggal és lázadással töltötték el. Elismételte őket magában, de valahogy nem csendítettek ki belőle semmit sem. Vele történt valami és másokkal is történt valami ós megváltozott az egész világ és a régi szavak megöregedtek, foguk kihullott. Uj, fiatal, erős szavakra lett volna szükség. De szívében elégedettség és béke honolt. Oly sokáig vergődött úttalanul, az élet sodorta magával, akár a vad vizek a gazdátlan tutajt, hogy most, mikor azt hitte, hogy végre biztos partot ért, örült a partnak ós egyedül a maga élete volt fontos. Valamelyik nap elnézte, hogyan dolgozott Márisa a kertben. Hirtelen odalépett hozzá és kivette a kapát a kezéből és ő kezdett most dolgozni. Attól kezdve minden nap dolgozott 40