Bányai Pál: Fakó földek

5 Majdnem minden reggel találkoztak egymással a pap és Seszták. A pap várta, hogy köszönjön neki Seszták, az meg arra várt, hogy megszólítsa a pap. De Seszták nem köszönt, a pap sem szólította meg őt. Elmentek egymás mellett és lassan gyűlölni kezdték egymást. A pap néha gúnyolta magát amiatt, hogy ennyire fontos volt neki ennek az iderseppent embernek a köszönése. Szinte le tudta volna rajzolni, meg is próbálta néhányszor, olyan tisztán látta maga előtt a kosár miatt kissé kidiillesztett testét, jobbra ferdülő keskeny vállát, barna ruhája minden részletét, az ingből idegesen és vékonyan előreugró ádámcsutkáját, szinte fehér kék szemét, beretvált sápadt arcát a mély vonásokkal orra tövénél. Sokszor feltette magában, hogy elkerüli. Később ment el a templomba, hogy ne találkozzék vele, de utána nyugtalan volt, szinte hiányzott neki a vele való találkozás. Eszébe jutott az idő, ami38