Bányai Pál: Fakó földek

emberi gyengeségét. Néhány hónappal a forradalom után került a faluba. Elődjét italos, aszszonyhajcsár és kapzsi volta miatt a hazatérő katonák verték ki. Zavaros! idők voltak azok. Puisztulni hagyták a népek a templomot, a plébánia földjeit, a papi házat. Az új pap összehívta a falu véneit és azt mondta nekik, hogy rendbe kell hozni a templomot, mert szégyen és gyalázat, hogy Isten háza ilyen Istenhez nem méltó állapotban leledzék. Vakarták a fejüket a vének, azt mondták, hogy nincsen pénze a falunak. Most meg azt mondta a pap, hogy akkor adják össze a szükséges

1 pénzt a hívők. Ki is doboltatták ezt a vének, de bizony nem adakoztak a hívők, mert már adakoztak egynéhányszor, de az előbbi pap elitta az adományokat. És egy vad paraszt, Durcsánszki Tódor, azóta meghalt, meg is mondta a papnak, hogy eleget nyúzta már a népet a fajtája és hogyha szép templomot akar, akkor szépítse meg a maga pénzén. Akkor olyat tett a pap, hogy bizony senki sem várta tőle. Igaz, hogy akkor fiatal volt, kék szeme csak úgy égett a tűktől és a járása is fürge volt. Hát földhöz vágta a kalapját és megmondta, hogy ő Isten szolgája és nem azért jött ide, hogy istentelenekkel veszekedjék és ő bizony meg fogja mutatni, pedig szegény ember ő is és az apja is szegény paraszt volt, hogy megszépíti a templomot a maga pénzéből, de úgy, hogy csodájára fognak járni. Tetszett a népeknek az ilyen beszéd. De azért senki sem segített a papnak, várták, hogy ugyan mit fog tenni. Aztán mindenféle fajta mesteremberek jöttek a vá32