Bányai Pál: Fakó földek

embert, akinek könnyen járt a pénz a zsebében, meg tudta ügyesen környékezni és valalamit csak elado'tt neki. Néhány hét múlva már olyan szakértelemmel beszélt mesterségéről, mintha születésétől kezdve egyebet sem csinált volna. Esténként néha valóságos előadásokat, tartott Márisának a különböző fajtájú emberekről, kikkel dolga akadt. De az első nap tanulságát, hogy vasárnapon könnyelműbbek a népek, mint hétköznap, azt semmiféle későbbi tapasztalat nem tudta megdönteni. Az igazi bosnyákoknak sehogysem tetszett, hogy belekontárkodott mesterségükbe. Azelőtt egy öreg bosnyák, Bogatyi, járta be unokájával a falvakat. Amióta Seszták is) felcsapott bosnyáknak, nem igen csináltak üzleteket. Egyszer aztán összetalálkoztak. Nagyon megharagudott Bogatyi. „Nem vagy bosnyák, oszt mégis kosarat hordasz a melleden! Az én fajtám mestersége ez. Boga tyi!" így ordított. Sokan hallották, mert kocsmában 'történt. Mindjárt akadtak olyanok, akik bíztatni kezdték. „Ne hagyd magad!" Szerették volna, ha egy kissé összeverekednek. De Seszták nem törődött az öreg ordítozásával. „Csak kapjalak el valahol magányosan, de beléd nyomok egy nagy kést! Boga tyi!" „Ketten leszünk ottan." 24