Bányai Pál: Fakó földek

sem tapasztalta. Egyszerűek voltak a paraszr tok és emberségesek. Délután, amikor elment a szomszéd faluba, már sokkal biztosabb volt a fellépése. Minden biztatás nélkül beszélni kezdett. Szóval tartotta a népeket, néha valóságos tömeg vette kö^ rül. Este, amikor hazajött, boldogan számolta a sok ércpénzt. Oda is dörgölte felesége orra alá: „Látod, hogy tüzeltél! Még tán el sem hitted, hogy jó bosnyák válik belőlem és nézd csak, mennyi pénzt hoztam haza." Csörgette a pénzt nagy büszkén. A következői napon a harmadik faluba látogatott el. Itt aztán nagy csalódás érte. Ide-oda koncsorgott az uccán, beült a kocsmába, de még meg sem szólította senki sem. Mintha észre sem vették volna az emberek. „Hát itt mási népek volnának?" Aztán megszólított egy fuvarost a kocsmában. Beszédbe elegyedett vele. Kosarát közben az orra alá tólta, mintha biztatni akarná, nézd csak milyen szép dolgaim vannak. De a fuvaros, mintha nem isi látta volna a sok szép holmit. Egész nap ide-oda járt, de egyetlen vevője egy cigánylány volt, aki fésűt vett tőle, arra is egy óráig alkudott. Este már nem volt olyan nagyhangú, mint az előtte való estén. Mégsem veszítette el a kedvét. A következő nap megint elindult kosarával. Lassankint kitanulta mesterségét. Már megismerte azt az 23