Bányai Pál: Fakó földek

az erdőben, az megy férjhez, ahhoz a vöröshajú, szeplős; széltolóhoz." „Könnyű nekik nagy lakodalmat csapni, eleget lopkodták a más ember holmiját!" „Igaz is, édes Kalináné, maga mindig eltalálja az igazat. Mondtam is tegnap az én uramnak, hogy maga okos asszony és én inkább beszélek magával, mint avval a felfújt Sesztáknéval . . . Ügy jár, mint valami városi asszony!" „Pedig nincs oka, hogy úgy felfújja magát!... Hisz, ha én beszélni akarnék, bizony csodálkozna mindenki ..." „No, mondja már mit tud róla?" Egész közel hajolt hozzá Kalináné és sugdosott egy ideig a fülébe. Hnojár Anna szörnyülködve csapta össze a kezét. „No de ilyet!" Még egy ideig sugdolództak. A szemük csillogott. Olyan jóllakott volt az arcuk, mintha valami testi élvezetben részesültek volna. Mások is a cigánylakodalomról beszéllek. Még senki sem felejtette el a lopásokat és Futala tehenének az esetét és amit máskülönben közömbösen, vagy nevetve fogadtak volna, most valami különös haragot váltott ki belőlük. „Könnyű nekik nagy lakodalmat ülni, amikor tőlünk lopták a hozzávalót!" Valahogy így gondolkozott majdnem mindenki. Aztán meg azon nevettek az egész faluban, hogy Dorka nyanya ünnepélyesen meghívta Sesztákot a lakodalomra és az meg is ígérte, hogy elmegy. 180