Bányai Pál: Fakó földek

„No, ez aztán díszes lakodalom lesz!" — mondogatta Bednárik András. „Bizonyára ő fogja elsőnek használni a menny asszonyt." — tette hozzá röhögve Suhajik Matyó. Éliás anyó meg arról sugdosott, hogy Sesztáknak viszonya van a cigánymenyasszonynyal, azért fogja annyira pártját a cigányoknak. Sú-sú-sú-sú-sú . . . „Hallotta már, szomszédasszony?" „Hallotta már?" „Hallotta?" SÚ-iSÚ-SÚ-SÚ-SUL . . . Mindenfelől öntötték a szennyet Sesztákra. Csak Kulifáj, az öreg Gringár, Sinka. Sebó és Fer jencsik keltek a védelmére. „Miért nem teszel valamit a sok gonosz beszéd ellen?" — kérdezte férjétől Márisa. „Mit tegyek? Tömjem be mindenkinek a száját? Ma engem vettek a nyelvükre, holnap majd valaki mást vesznek . . . Nem rosszaságból teszik . . ." Merészet gondolt Márisa. „Rólam is beszélnek már." Félrenézett, amikor mondta. „Ugyan mit?" „Hogy hát a Sinka jár hozzám." Seszták felnevetett. „No látod. Ilyenek már a népek ..." Márisa szégyenkezett, hogy így becsapta a férjét. Seszták ebben az időben Sebóval és Ferjencsikkel volt jóban. Sebóval az életről beszélge181