Bányai Pál: Fakó földek

Az uton mindenütt elhullajtott szénacsomók hevertek. A falu bejött a városba és a város meghát­rált előle. Hetivásár napja volt. Szlovákul és magyarul beszéltek az emberek nagy keveredve. Ferjencsik behajtott a Blau-kocsma félsze­rébe, megkérte egy ismerősét, hogy vigyázzon lovaira, azután elindult, hogy felkeresse a ban­kos urakat. A bank tábláján arany betűk dí­szelegtek. A templomokon is ilyen betűk hir­dették Isten dicsőségét. Rokonok voltak a templomok és a bankok? Rántoftt egyet szíján, kiköpött és határozottan belépett a széles üvegajtón. Komor volt az arca. Vagy egy félóráig volt bent. Amikor kilépett mosolygott. Halasztást ka­pott. Szívesek voltak az urak a bankban. Csak amikor ráakasztotta az abrakos tarisz­nyát lovai fejére, akkor komorodott el megint. Most halasztást 1 kapotť, de va jjon a legköze­lebb megint halasztást fog kapni? „Ki ad többet? Harmadszor!" Hej, keserves élét! Mégiscsak kár volt ott hagyni Nagyoroszországot. „Csak tessék, tessék, foglaljon helyet gazd­uram . . ." Ktirülötte zúgott a városi nagy pénzszippantó morajlásában. 166

Next

/
Thumbnails
Contents