Bányai Pál: Fakó földek

19 Egy reggelen, Márilsja

1, portörlés közben leütött egy virágos tálniyért a falról. Egy ideig nézte a cserepeket, majd hirtelen sírva fakadt, „Jaj, he szerencsétlen vagyok!" Seszták már nem volt otthon, Jozskó valahol kint koncsorgott pajtásaival, senkije siem volt, akinek panaszkodhatott volna. Csak folvt a könnye és sehogysem tudott meg v i gaszí a lód ni. Pedig az a hit járta- cserepek jót jelentenek. Amikor már kissé megnyugodott és kiment az udvarra, észrevette, hogy egyik tyúkja, mialatt a többi vígan kapargál és szedeiget, néha szárnya alá dugja a fejét, lábát emelgeti és szomorú nagyon. „Hát néked mi bajod?" Felvette a tyúkot, nézeigette, hamar kitalálta, hogy pipes. Leszedte a fehéret a tyúk nyelvéről. Kissé vérzett. Pislogott a tyúk, a szemében látszottak a szép gyöngykarikák és amikor megint a földön állt, még egy ideig szo167