Bányai Pál: Fakó földek

„Hát látott már ilyen asszonyt ?!" A fuvaros, mintha nem iis

1 hallotta volna a kérdést, egyenletes, jól kiszámított lépésekkel haladt előre. „Mi közöm hozzátok?" — gondolta. Az asszony még mondani akart valamit, de egyszerre csak borzasztó fáradtságot érzett és nem /szólt semmit. Jozskó csendesen szipákolt. „No, ne bőgj, hisz nem ettelek meg." Nyögött a szekér, mintha széjjel akart volna esni. Az út egyik oldalán hatalmas

1 szikla meredt az égnek, néhány törpe fenyő szomorkodott a tetején. Egy helyen a sziklából víz bugyogott elő. Frissen csobogott. A fuvaros ostorával a vízre mutatott. „Tavaszi víz ez." Haladt a szekér és kiléptek az emberek. A lovak mitha beleolvadtak volna a földbe. Közvetlenül a falu előtt emberformájú szikla állott. Mintha szarva lett volna. „Ez az Ördögkő." - - mondta a fuvaros. „Azt mesélik, hogy egyszer az ördög akart eljönni a faluba, de a nagy kapaszkodásba ugy belefáradt, hogy mérgében saját magát változtatta kövé." Nevetett. Sárga, erőis fogai látszottak. „Ördög kínjának is mondják itt az utat. Pedig jobban illene reá az „Ember kínja" elnevezés. Már sokszor jártak miatta küldöttséggel a kerületi hivatalban. Megígérték az urak már egynéhányszor, de még eddig nem javították ki..." A falu első háza a kovácsműhely volt. Már messziről érezni lehetett az égett lóköröm sza17