Bányai Pál: Fakó földek

gát. A szekerek duplavastag vasabroncsaival, a patkolásokkal, a törött szekérrészekkel rengeteg dolga volt Misztrik Jánosnak, a kovácsnak. Éppein lyukat fúrt egy kerékbe tüzes vassal. A vastag isárgás füst elfedte az arcat. A szekérzörgésre felnézett, abbahagyta munkáját. Köszöntötte a fuvarost. Jobb arcát félkör alakú forradás éktelenítette el. Azon az oldalon ferde szájából kilátszott néhány foga. Mintha állandóan csúfondárosan vigyorgott volna. „Ló rúgta meg, attól lett ilyen az arca." — magyarázta a fuvaros. „Ha nem szeretné anynyira az italt, már rég meggazdagodhatott volna. Visszük Sinkónak a pénzt, úgy szokták mondani a falusiak ha fizetnek neki. Sinkónak a kocsmárost hívják." Egyetlen uccája volt a falunak. Hosszú és egyenes. Kétoldalt fazsindelyes, alacsony házak szegélyezték. Izzadságszaga volt a falunak. Az emberi munkától. A templommal szemben a kocsma állott. A csendőrlaktanya és a gazdag parasztok házai is kőből voltak. Mintha édes testvérek lennének, egy gazdag apának fiai, olyan dölyfösen emelkedtek ki a fazsindelyes házak közül. A falu alsó végén megállott a szekér. „Megérkeztünk" — mondta a fuvaros. Márisa bizalmatlanul végigmérte a házat, amely előtt megállottak. „Itt fogunk lakni?" „Itt." ^Helyes udvara van." Seszták komolyan rakosgatni kezdte a bútort a szekérről. 18