Bányai Pál: Fakó földek

kellett innia, hogy ne legyen gyereke. Hányt is tőle borzasztóan és még napokig forróság kínozta a testét. Jaj, csak megölték volna akkor éjjel. Miért voltak oly rosszak a faluisiak a fajtájá­hoz?! Miért dobálták meg őket kővel, ha vé­gigmentek a falun?! A pallér is másként go­rombáskodott vele, mint a többi leánnyal. Mi­ért nem lehetett mindenki olyan barátságos, mint ,az a kosárral járó ember?! Még csak két­szer beszélt vele életében, de meg mert volna rá esküdni, hogy jó ember volt. Egyszer megkérdezte Dorka nyanyától: „Nyanya, miért rosszak az emberek? Miért bántanak minket?" „Tudod, ők is szegények, de mi még szegé­nyebbek vagyunk. Amióta világ a világ, min­dig a szegény ember bántotta a leginkább a még szegényebbet ..." „És az a kosaras ember, miért nem bánt min­ket? Hisz az is szegény ember." „Erigy! Butákat kérdezel. Mit tudom én?!" Karit nem elégítette ki ez a válasz. Sokáig maga elé nézett. Látta Sesztákot királyi ruhá­ban és körülötte földig hajoltak a népek és nem mertek (felpillantani olyan gyönyörűsé­ges volt a ruhája és olyan fénylő volt az arca. És keze egy intésére hóhérok léptek elő. Mind cigányok voltak és Seszták rámutatott valaki­re, máris megragadták a hóhérok és levágták a fejét. És amikor Miskóra került a sor, akkor megint intett a kezével és előléptek a hóhérok, de akkor kiugrott ő, Kari, elbújt idáig — és azt 154

Next

/
Thumbnails
Contents