Bányai Pál: Fakó földek

Aztán Licskó, a félkegyelmű tehénpásztor ment el előtte a csordával. „Liosikó-ó-ó . . . Hátul van a tehén szarva..." Seszták inagyokat nevetett. Mert evvel dühösítették mindig. Licskó valiami nagyon leves gorombasággal felelt. Asszonyok, férfiak siettek a földekre, vagy szekéren és gyalogosan a város felé. Mindenkivel váltott néhány szót. Mintha holmi gép járna csendesen olyan hangja lett most az országútnak. Barna színe is melegebb lett. Az erősbödő naptól, a beléje áradó emberi és állati élettől. A cigányok is szállingózni kezdtek a város felé. Elmentek a városba, hogy turkáljanak benne, mint holmi nagy hulladékdombban, munka, kenyér és emberséghulladékok uitán. Az asszonyok hátán kendőben a legkisebbik gyerek, kezükön még egy-két nagyobbacska. A férfiak kezében bot volt. Tőlük tudta meg Seszták, hogy miért szurkálta meg a két cigánylegény Bednárik Miskót. Egész délelőtt ezen gondolkozott. Cigányok. Gyerekkora füstös mumusai. Ha valami rosizszat tett, í.<ry szólt hozzá az anyja: Odaadlak a cigányoknak és akkor megesznek a tetvek. — Vagy azt is mondta: Nem vagy az én gyerekem, valamelyik gonosz cigányasszony cserélt ki kiskorodban. — A kolónia mellett egy bűzös mély pocsolya volt. Arról mesélte az anyja, hogy belefulladt egy cigányasszony gyerekestől és azóta olyan bűzös és éjszakánkint senki se járjon arra, mert a cigányasszony kí110