Bányai Pál: Fakó földek

sért és akit megfog, annak elharapja a torkát hegyes fogaival és kiszívja a véré't és a gyere­két avval táplálja. Már nagyobbacska gyerek volt, de még mindig félt egyedül elmenni a po­csolya mellett. Később, már legényke volt, av­val szórakozott pajtásaival, hogy magányos ci­gán y a s zóny oka t dobált; meg kővel. Néha ha­tost ígértek valamelyik cigányasszonynak, hogy hajtsa fel elől a szoknyáját. Gyerekko­rától kezdve nem tekintette a cigányokat em­bereknek. És ez annyira magától értetődött, hogy nem is gondolkozott soha hozzájuk való viszonyáról. Itt voltak körülötte, itt éltek fur­csán és tegezte őiket és ők magázták őt. De most úgy érezte, hogy valami hiba tör­tént. A csendőrőrmesternek nem lett volna szabad csak úgy egyszerűen kidobnia Dorka nyanyát. Ki kellett volna vizsgálnia a dolgot és ha bűnös volt a fiatal Bednárik, úgy le kel­lett volna tartóztatni. Demokrácia van. A tör­vény előtt mindenki egyforma. Vájjon ő mit tett volna a csendőrőrmester he­lyében? Valószínűleg ugyanazt. Nem hiit vol­na a cigányasszonynak. Hisz mindenki tudja, hogy szeretnek hazudozni a cigányok. De nem. Mégsem tette volna ugyanazt. Mert, ha nem is hitt volna neki, azért mégis elment volna, hogy kivizsgálja, hogy mi volt abban igaz, amit mondott. Talán az sem volt igaz, amit neki meséltek a cigányok? De különben is, mi köze az egész­hez?! Őt bántotta valaki? Igaza volt Marisá­nak. Csak a maga élete fontos, a mások baját távol kell, hogy tartsa magától. 111

Next

/
Thumbnails
Contents