Bányai Pál: Fakó földek

torgása borzasztóan meghangosodott ós fájt a fülnek. 1 Aztán, egy örökkévalóság után, szekérzörgés hallatszott. „Végre!" Belépett az orvos. Bednárik András feléje lépett és valami nagyot akart mondani. Az orvos levetette a kabátját. „Nézze öregem, maga most fel akarta nékem ajánlani a fele vagyonát. Ne tegye azt. Amúgy sem tartaná be az igéretét. Pedig higvje el, egószen jól jönne nekem . . . Nagyon meg leszek elégedve, ha a rendes honoráriumot megadja, anélkül, hogy perelnem kellene . . . Megvizsgálta gondosan Miskót. A kötést leszedte róla és új kötést rakott reá. „Az egyik szúrás a tüdőt érte . . . Szerencsére nem hatolt be mélyen a kés . . . Egy kis

1 szerelem volt a dologban, mi? . . . Még szerencse, hogy idejében bekötözték. Csak kevés vért vesztett . . . Reflex, ólrájt . . . Pulzus nem valami híres . . . Mindezt maga nem érti öregem. Nem baj . . . Mi orvosok sem nagyon értjük .. . Tudatlanok vagyunk, mint a patkányok . . . De ami a legfontosabb, olyan erős a fia, hogy néhány hét múlva rendbejön . . . Szekérre vele és gyerünk a kórházba . . . De minél előbb. Talán meg kell operálni ..." „Orvosi úr. .. . „Nézze, kár minden szóért.. Fogasson; be és gyerünk! . . . No, ne féljen, ott leszek a fia mellett a szekéren . . . Már férfiúi szolidaritásból is vigyázni fogok reá . . . Tudja, nem sze107