Bányai Pál: Fakó földek

retem, ha az emberek szerelem miatt ölni akarnak . . . Nem érdemes ... És különben is, az áldozat mindig szimpatikus ..." Virradt. Mintha óriási pásztortűz égett volna a láthatár peremén. A földeken a vetés fázósan megborzongott. Egy udvaron kinyilt az istállóajtó, feketén, nyikorogva becsukódott, akár egy ásító száj. Szomjasan bőgött egy tehén. A kasos szekér kifordult a Bednárik házból. A bakon maga az öreg Bednárik ült. A fehér, pirossávos párnák között Bednárik Miskó feküdt, mellette az orvos cigarettázott. A magyar-zsidó költő-orvos. Egy versen gondolkozott, amely életről és halálról és szép girbegurba-hegyes Szlovenszkóról fog majd szólani. Ugyanakkor két csendőr, két ijedtszemű, vasravert cigánylegényt kisért az országúton. 108 /