Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Bercsényi pihenője

„Immár reánk derült újra szép szabdság, Mert győzedelmet vívott az kurucság. Vigasságban vagyon ez darab ország, Aranyos zászlaját szelek jól hordozzák!" A derék császári generálisnak épp annyi ideje maradt, hogy a legközelebbi császári erőd, Bajmóc felé vehette útját. Itt egy másik visszavonuló hadsereggel, Forgách Simon kaszásaival találkozott, ők is Bajmóc felé menekültek. A megfutott vezérek együttesen panaszkodhattak Bajmóc keménykezű katonaparancsnokának, Marsinszky Andrásnak a „katonasors szeszélyeiről". — Nem jól van ez így — morfondírozott magában egy este Bercsényi — amíg Bajmóc labanc kézen lesz, addig mindig módjában lesz a bestének hova futnia. Itt vón az ideje, hogy bevegyük a várat. Magam is szívesen megpihennék Nagy Hollós Mátyás fája alatt... — Kegyelmednek igaza vagyon — válaszolt Károlyi — de nekünk dolgunk van a morva határon. Ritschan útban van Nagyszombat felé, segítséget akar hozni Morvából a szorongatott pozsonyi labanc-seregeknek. Szemeik közé kell kissé nézni! Legfeljebb néhány embert hagyhatunk Bajmóc alatt, az meg kevés egy ilyen nagyszerűen védett várra! — Hej, pedig be tetszik nekem ez a hely! — szállt lovára Bercsényi s a fősereggel tovább indult Nagyszombat felé. — Be jó pihenő lett volna! Bercsényi pihenője ... jártak Czelder Orbán agyában a nagy generális búcsúszavai, ö maradt vissza maroknyi sereggel Felsőnyitrában s az volt a feladata, hogy megtartsa a kurucok északnyitrai pozícióit, míg újabb csapatok nem érnek hozzá. — Hát én megszerzem Nagyságos Ur annak ezt a pihenőt! — határozta el Czelder Orbán — Amíg távol lesz, megvívom neki Bajmóc várát! Pedig be megbánta később, amit elhatározott. Hosszú hetekig tartott, míg csak a vár alá átvergődött, dehát egy kurucvezér hű marad szavához, még ha közbe meg is bánja. Marsinszky András pedig ugyancsak felkészült az ostromra. Alig kezdték a kurucok Bajmócot 29 —